Kulcsár Anita emlékére a nyíregyházi Kölcsey gimnázium tanulói és tanárai is gyertyákat gyújtottak

A hozzátartozók és a játékos klubja, a Dunaferr NK vezetői azt kérik, hogy a szurkolók egy-egy szál sárga rózsát (Kulcsár Anita kedvenc virágát) hozzanak magukkal. Mivel az ország számos pontjáról érkeznek majd rajongók Győrbe, ezért célszerű az egyébként tervezhetőnél korábban elindulni, számítva a torlódásokra. Dunaújvárosból a Dunaferr sporttelepről 11 órakor indulnak az autóbuszok.
A világklasszis beállóst gyászoló, szerkesztőségünkbe itthonról és külföldről érkezett temérdek levél, fax és e-mail közül lapunk kiválaszotta Hadobás István mester, Kulcsár Anita nyíregyházi nevelőedzője búcsúírását.
"Nem, ez nem lehet igaz! Ez valami óriási tévedés! Csak ez járt a fejemben, amikor szerdán egykori csapatunkból hívott Kocsik Viki: »Tanár úr, nagyon nagy baj történt! Anita balesetet szenvedett és…, elmarad a bajnoki meccs is.« Uram Isten! Hát mégis megtörténhetett? Veled, aki most élte élete legnagyszerűbb napjait!
Az Európa-bajnokság közben beszélgettünk és öröm volt látni mosolygós arcodat. Kiváló játékodat az egész világ megcsodálta. Tele voltál tervekkel, ambícióval, sikeresen vetted a jogi egyetemi vizsgák akadályait, s halkan megsúgtad, a bajnokság befejezése után férjeddel gyereket szeretnétek. Maga voltál a beteljesült álom, a tökéletes boldogság.
Ancsa, tudnod kell, nagyon szerettünk! Szerettünk, mert ugyan a világ egyik legjobb játékosa lettél, de ez sohasem vakított el.
Büszkén vállaltad a Kölcseyben töltött éveket. Emlékszel még a Szabolcs úti betonpályára, a megyei bajnokságban szerzett első gólkirályságra, amit követett az NB II, majd az NB I B gólkirálynői címe, mindössze 17 évesen? Mindeközben számtalan nagy hírű csapat akart elcsábítani, de te hűséges maradtál hozzánk egészen az érettségiig. Amit pedig azóta elértél, az egyszerűen fantasztikus.

Tudom, a világ bármelyik együttese tárt karokkal fogadott volna. A sors azonban másképpen határozott, menned kellett, és az égiek csapata vár rád.
Elérkezett a pillanat, amire sosem számítottam, nekem kell búcsúznom tőled. Kezemben első válogatott mezed, amellyel megajándékoztál, és elcsuklik a hangom, könnybe lábad a szemem, megszakad a szívem. Nem tudom még kimondani, csak érzem: vége!
Mosolyodat s góljaid után magasba lendülő karod látványát sosem feledjük.
A szívünkben örökké élsz, Ancsa."