fotó: Meggyesi Bálint

Iker Romerót (balra) igazán nem kímélték a szegediek, a Barcelona klasszisa kilencszer mégis betalált a Pick hálójába

Pedig nem emlékszem, hogy elárultam volna, miért keresem a város legpatinásabb szállodáját… Mindegy, megvan a Royal, de most jön a második meglepetés: az ecuadori bandavezér utánam rikkant, tökéletes magyarsággal: "Hajrá, Barca! Kérjél nekem egy jelvényt, jó?!"

Na, itt sem őrizheti meg sokáig az inkognitóját a jövevény, gondolom, amint a szemerkélő esőből belépünk a kívülről meglehetősen lelakott, belülről viszont hibátlan vendégfogadóba. A világ egyik legjobb kézilabdacsapata ott ül a hallban, Xesco Espar edző vezérletével folyik a kupaktanács, Nagy László a maga 209 centijével ültében is kimagaslik társai közül. De csak alig; Lars Krogh Jeppesen, a lobogó hajú dán, a két horvát, Igor Vori és a tar Davor Dominikovic, no meg a Montpellier-ből, tehát a spanyol határ mellől érkező francia, Jerome Fernández is eléri vagy meghaladja a két métert. A két szerb, az öt éve a világ legjobb kézilabdázójának megválasztott beállós, Dragan Skrbics, valamint a szlovén útlevéllel is rendelkező szerb kapus, Dejan Perics viszont – már a sportág viszonyai között – relatíve "mélynövésű", a hiányzó centiket nyilván klasszisukkal pótolják.

Addigra már hozzám csapódik a csapat olasz származású, de hároméves kora óta Barcelonában élő sajtófőnöke, és ontja az információkat. "Ne higgye, hogy mi vagyunk a leggazdagabb spanyol kézilabda-együttes, alig több mint négymillió euróból (1.1 milliárd forint – a szerk.) gazdálkodunk, a Ciudad Realnak majdnem a duplája, hétmillió euró az idei költségvetése, és a Portland San Antonio, valamint az Ademar León is ugyanannyit költhet, mint mi. Csak amíg a Ciudad Real összevásárolja a világsztárokat, és egy részüket a kispadra ülteti – vagyis azért veszi meg őket, nehogy a konkurenciához kerüljenek –, mi tervszerűen erősítünk, és saját utánpótlásunkból, a canterából is minden évben felhozunk egy-két játékost. Öt korosztályos csapatot működtetünk, a juniorok a spanyol felnőttbajnokság harmadik vonalában vitézkednek" – sorolja egy szuszra Andrea Balducci, amikor egy középkorú házaspár toppan be a terembe, és a férfi és a nő is Perics nyakába borul.

A Szegedtől alig 80 kilométerre fekvő Óbecséről ugrott át Perics papa és mama, meglátogatni kisfiukat, egy pillanat alatt ott az egész csapat, többen megpuszilják Perics nénit, látszik, igazi nagy família a Barca.

Egyszer még játszanak együtt a nagy fivérek

Aztán folytatódik a családi összejövetel, Nagy László öccse is betoppan. Levente a szlovák bajnokságban szereplő Érsekújvár sokszoros magyar serdülő-, ifjúsági és juniorválogatott kapusa. A bátyhoz képest szinte törpe a maga 197 centijével, másfél év van a két testvér között, Laci márciusban lesz 25, Levente decemberben 23 éves.

"Elárulok egy titkot, Leventének és nekem is az az álmunk, hogy egyszer újra egy csapatban játszhassunk, s az sem tragédia, ha az a csapat a Barcelona lenne. Évek óta nem láttam védeni az öcsköst, fogalmam sincs, milyen formában van, de azt tudom, hogy Érsekújváron ő az egyetlen kapus, hatvan perceket áll a háló előtt, s ennél jobb iskola nem létezik" – magyarázza a világ talán legjobb balátlövője, Nagy László, mire a "kicsi" szemérmesen elmosolyodik, s hozzáteszi: "1989-ben néhány meccsen már szerepeltünk együtt a Szegedben, akkor még csak tizenhét éves voltam, aztán Laci elszerződött Barcelonába…"

Azért a csapat másik hangadója, még ha csak 25 éves is, Iker Romero. A félig baszk, vitoriai születésű srác szivárványszínű kakastaréja – amelyben a nyár elején, amikor a női válogatott Dániában légióskodó kapusánál, Pálinger Katalinnál járt látogatóban, megismertem – már a múlté. Roppant decens a frizurája, viszont egyre több magyar szót kever a beszédébe, a "Sziasztok!" és a "Köszi" úgy röpködnek, mintha az irányító itt született volna, a Tisza partján. Nemcsak Nagy Lászlót, őt is megrohanják a Kárász utcában az autogramvadászok, aztán a folyó túlsó oldalán, a sportcsarnokban is – de már csak a mérkőzés után, amelyen a legjobbnak bizonyult.

A pánsíposnak is jutott egy Barca-jelvény

Az első félidő egyértelműen az övé, nyolc gólt dob 28 perc leforgása alatt, többnyire talpról, elemi erővel. A másodikra csak egyet hagy, viszont az utolsó előtti percben megcsinálja a meccs figuráját. A jobbátlövő helyén felugrik, és a levegőben úgy tesz, mintha kipasszolna a szélsőnek. A vele szemben álló védő feje erre 360 fokot pördül a nyakán, mint Linda Blairé az "Ördögűző" című filmben, a labda azonban valahogyan odaragadt Iker Romero kezéhez, aki – még mindig a levegőben! – kapura lő a hirtelen megnyíló résen át. Szente Gábor csak a tekintetével tudja követni a lövést, a labda a kapufa belső élére vágódik, ha onnan a hálóba, akkor világszenzáció. Nem megy be, de így is másodpercekig levegő után kapkod a publikum.

Azért a Szeged is büszke lehet a második félidőre, ha 22–24-nél David Barrufet nem védi ki Milorad Krivokapics büntetőjét, akár a katalánok veretlensége is elúszhatott volna.
Mindenesetre a rémület egy pillanatra kiült Romeróék arcára. De csak egy pillanatra. Barrufet védett, Skrbics belőtte az indítást, 23–24 helyett 22–25.
Hasta la vista, baby.
Ja, és az inka pánsípos is megkapta a Barca-jelvényét…

A menetrend
D-csoport
Szeged–Zaporizzsja 36–28
Ljubuski–Barcelona 27–35
Barcelona–Szeged 27–20
Zaporizzsja–Ljubuski 32–20
Ljubuski–Szeged 23–22
Zaporizzsja–Barcelona 22–31
Szeged–Barcelona 26–28
Ljubuski–Zaporizzsja 29–29
Zaporizzsja–Szeged 11. 05.
Barcelona–Ljubuski 11. 05.
Szeged–Ljubuski 11. 12.
Barcelona–Zaporizzsja 11. 12.

1. Barcelona (ESP)	4	4	–	–	121– 95	8
2. Zaporizzsja (UKR)	4	1	1	2	111–116	3
3. Ljubuski (BIH)	4	1	1	2	99–118	3
4. Pick-Szeged	4	1	–	3	104–106	2